Viktor a konyhában - receptek tőlem, nektek

Tomi barátom nemrég meglátogatta a Mikulást, és onnan ejtette a csizmámba eztet. ÉPp csak belelapoztam a szép, fényképes kiadványba, és máris találtam sütnivalót (legalább a könyvnek van).

Nem csak én voltam nyaralni, a szomszédok is. És mivel igen kedvesen locsoltam a macskákat és etettem a szobanövényeket (kivéve a pletykát, ami elől elfelejtettem elhúzni a sötétítőt, így magában beszélt egy hétig), ezért igen kedvesen hoztak nekem szakácskönyvet…

Kis (?)  szünet után újra itt, kisebb kirándulásokat teszek a konyhában és miközben barátaimat és magamat jóllakatom, újabb és újabb recepteket próbálok ki. Idén úgy alakult, hogy Berlinben töltöttünk egy hetet nyaralás céljából. Vagyis ott nyaraltunk. Remek…

Noskéremszépen, ma csengetett a postás (az irdában a déháeles futár), és hozta a várva várt csomagot, sok meglepetéssel. Új-zélandi barátaim valamilyen csatnit akartak küldeni, merthogy az milyen jó dolog, és már sokat beszéltünk róla (röviden pl. a malackarajon is említik).…

Véletlenül, egy cikkben elejtett félmondatból tudtam meg, hogy egyáltalán létezik. Azóta vadászom. Sehol nem lehetett kapni, boltokban, antikváriumban, sehol. Nyoma veszett, eltűnt, kész. Aztán, igazi Öntudatos Fogyasztó módjára, írtam a kiadónak, és egy kedves válaszból…

Kedves ismerőseim Új-Zélandra mentek dolgozni. A barátoknak, rokonoknak, ismerősöknek, volt kollegáknak, iskolatársaknak remek válogatást állítottak össze, amin keresztül kis bepilantást nyerhetünk a helyi ízvilágba. Ebből a válogatásból (is) fogok időnként szemezgetni.

Még tavaly novemberben, Berlinben jártamban-keltemben egyszercsak betévedtünk egy Dom nevű lakberendezési(?) boltba(?), ahol az alábbi könyv egyszercsak rám vetette magát, és azt kiabálta: vegyél meg! (vajon hol tanult meg…

Na, mit hozott ma a postás? Igen. A Könyvet, amely egyetlen amerikai (vagy nem) autó- és (vagy) főzőbuzi könyvespolcáról sem…